„Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kõhíd van építve. A híd mellett kétfelõl a patak oldalában emelkedik két roppant fûzfa, és ezen két fûzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnõni, s ivadékról-ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna… …Éppen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labanc világ legszebb divatjában vala, ma a kuruc, holnap a labanc osztott törvényeket Enyednek, mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon. A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett, hogy õket látogatják, inkább egymást keresnék fel, de ezek bölcs urak voltak, és hallottak valamit azon stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmiszereibõl kipusztítják. Õk ezt vevék gyakorlatba. Mert míg a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbõr-kacagányos huszárok, a válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon a birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalybõröket viselõ dragonyosokból s célbalövõ muskétásokból állottak, addig szanaszét az országban õgyelgõ kalandornép csavargott alá s fel, szemre-fõre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy máig is fennmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kuruc, melyik a labanc?” (A nagyenyedi két fûzfa ,– részlet) A kötet elbeszélései: A nagyenyedi két fûzfa - Mégsem lesz belõle tekintetes asszony - Hol leszünk két év múlva? - Sonkolyi Gergely - A két szász Székely asszony - A remete hagyománya - A Nepean-sziget - A láthatatlan csillag - A kalmár és családja - Kelet királynéja - Szolimán álma - Tsong-nu