Kosztolányi irodalomtörténet írására nem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. gy ez a könyv is vallomás. Az értõ kettõs okulást merít ebbõl a válogatásból: az ismertetésekbõl megismeri a magyarázó író lelkületét és mûvészetét is. Egy-két évszám a szöveg elé s a diák eszményi irodalomtörténeti fejezetet olvas Balassáról, Mikesrõl, Gyöngyösirõl, Aranyról, – író vezeti be az irodalomba, otthonosan, házigazdaként. A „tananyag” varázslatosan megelevenül: a szöveg-magyarázatban épp az a szépség bûvöl, ami a klasszikus szövegbõl vett szemelvényekben, ez is az is írói alkotás. Ilyenben ritkán van részünk. Kosztolányi e könyve ezt nyújtja. (részlet Illyés Gyula elõszavából)