Három regényt és egy elbeszélést talál az olvasó a Régi istenek címû kötetben. A legszorosabb kapcsolat nyilvánvalóan a két elsõ regény, Az isten és a részegek, valamint A végzet sógora címû írások között van. Mindkettõ ugyanis a görög történelem félig elképzelt, félig valós világába kalauzol, az elsõ a Dionüszosz-kultusz valós hátterének nyomozására, másik az antik tragédiákból kikövetkeztethetõ Kreón király életének végigkísérésére invitálva az olvasót. De tágabban ide kapcsolódik a Bálványrombolók címû regény, az ótestamentumi Bírák könyvében található Bárák és Debóra történetének mai feldolgozása és az egyiptomi környezetben játszódó Az öröklét bejáratacímû kisregény is. Mese, monda, mitológia húzódik valamennyi írás hátterében, s errõl így vall az író: „A mitológiák – vagyis a népek õsmondái – számomra kezdettõl mindmáig igen alkalmasak arra, hogy az alapvetõ emberi kapcsolatokat a legáltalánosabb formában próbáljam kifejezni általuk. Görög regevilág, keleti õsmesék, magyar mondai emlékek, olykor még a kelta gyökérzetû középkori hõsepika is évtizedek óta olyan támaszanyag, amellyel még napi társadalmi és lélektani gondjaimat is ki tudom – vagy legalábbis ki szeretném – fejezni.” Mesék, mondák, évezredes regék újraértelmezése, tehát mindegyik regény – vagy ha tetszik, legmaibb közgondjaink elemzése, történelmi köntösben.