Ebben a kötetben közel hetven változatos történet olvasható. A címadó Kis magyar kálvária, de a többi is hasonló műgonddal és ugyanazon vitriolos tollal íródott. Néhol laza, könnyed, olvasmányos beszélyek sorakoznak egymás után, az olvasó mégis érzi, hogy a szerző mindig valami kis apróságot, valami fontos dolgok szeretett volna elmondani. Akár a hazai groteszk, sokszor katasztrofális viszonyokat tűzi tollhegyre akár éppen fekete humorral közelít a lét, s benne a társadalom széles rétegeihez kiragadott portréi, pillanatképei egyaránt pontosak. Az író minden attitűdjében megtalálható az érzékenységre, empátia iránti szolidaritás, valami halovány optimizmussal megfűszerezve. Kisprózai írásaiban igyekszik pontos korlenyomatot készíteni a mai modernségében kiszolgáltatott emberről.