„A szeretet az a jel, amelyet Krisztus a keresztényeknek adott, hogy viseljék a világ előtt. Csak e jel láttán ismeri fel a világ, hogy valóban keresztények vagyunk, és hogy Jézust az Atya küldte.” Francis Schaeffer szembesít a fájó igazsággal: kellőképpen lejárattuk Jézus Krisztust és keresztény hitünk valóságát – mert nem szeretjük egymást. Beszélni sokat beszélünk a szeretetről, egységről, ökumenéról, de hol van ennek a látható, gyakorlati megvalósulása? Átnyúlik-e ez a sokat emlegetett jézusi szeretet egyházak, csoportok, irányzatok határain? Tudunk-e bocsánatot kérni és megbocsátani egymásnak, akár testületileg is? Vajon fáj-e, ha összekülönböztünk, vagy a vita szeretete, a mindenáron való győzni akarás hajt előre? Hajlandóak vagyunk-e áldozatot hozni annak érdekében, hogy minél súlyosabb a nézetkülönbség, annál láthatóbb legyen a szeretet? Ha nem, a világ „megvonja a vállát, és elfordul”.