„Kezdetben vala az Ige-n”, konstatálja az író, akinek hősei elszántan vetik bele magukat az élet-halál küzdelembe.
A regény egy XX. századi freskó, amelyen az Istenhez igazodó Mama és a szókimondó Nagymama a színfoltok.
A szereplők mind-mind a maguk igazát keresik, de az elbeszélés polifon harmóniája az élet elsőbbségét igazolja.
Az író semmi különösnek a különleges leírásával az alig valamit is különlegessé teszi; ez kétségkívül a legfőbb erénye.