A 16. század végén Kandahár tartomány távoli szegletében téli hóvihar tombol. Egy nomád sátorban egy kislány látja meg a napvilágot ezen a zord napon. A Marunissza nevet kapja, melynek jelentése „Nők ragyogó napja”. A kislány a mogul császári udvarban nevelkedik, és amikor nyolcévesen először megpillantja Dzsahángír császárt, elhatározza, hogy egy nap a felesége lesz. Álma több mint húsz év múlva válik valóra, amikor egy boldogtalan házasság után végre örök hűséget esküdhet annak a férfinak, akit mindig is szeretett, és huszadik feleségként beköltözhet a pazar császári hárembe. Hála a férfinak, aki megszállottan szerette, az immár Núr Dzsahán nevet viselő fiatal császárné képes volt lerázni magáról a hagyomány béklyóit, és ugyan a fátyol mögül, de a 17. századi India befolyásos uralkodójává válni. Marunissza pénzt veretett, idegen országokkal kereskedett, pártolta a művészeteket, számos császári kert és síremlék, köztük a Tádzs Mahal építését engedélyezte, s ezek máig hirdetik hatalmát.