„A nappalitól a tölgyfa lépcsõn lement a garázsba, hogy felhozza a porszívót. A vasajtót tárva-nyitva találta. Felkattintotta a villanyt. A Kadett a helyén állt, tisztán, mintha nemrégen mosták volna le. A kazánházban is tökéletes volt a rend. Amikor belépett a barkácsmûhelybe, azt hitte, hogy menten szívszélhûdést kap az eléje táruló látványtól. Még arra sem futotta erejébõl, hogy felsikoltson. Tarczali Tibor a satupad elõtt, a mûanyag padlón feküdt, homlokán véres lyuk tátongott, feje körül száradt vértócsa. A mûhely jobb falánál a vasállvány félre volt húzva, mögötte a falban egy nyitott páncélszekrényt vett észre…”