Hasmûtét

Karinthy Frigyes

"- Kérem, itt nem lehet dolgozni...

- Nem?!... Hát akkor csináljon maga valamit - tessék! Nekem elég volt! Én nem bírok ezzel a kölyökkel. Csináljon vele valamit, intézze el, üsse agyon, vagy vigye valahová, én nem bírom, nekem elég volt, én megszököm! én megõrülök vele!

- Igazán nagyon kedves. Nagyon ésszerû. Példás nevelés. Nagy élvezet itthon dolgozni. Õrültek háza.

- Õrültek háza?!... Nem õrültek háza, hanem hülyék intézete! Nagyon természetes, hogy ebben a házban minden a feje tetején áll, hogy minden elvadul, ahol egy ilyen nyámnyám ember nem tud tekintélyt tartani ezzel a... ezzel a gaz kölyökkel!

- Ne méltóztassék üvölteni, elõször is, azzal tessék kezdeni, hogy ne méltóztassék üvölteni! Nagyon jó nevelés! Hogy legyen nekem tekintélyem, mikor a gyerek elõtt nekimegy az apjának, mikor a gyerek azt hallja az anyjától, az apjának, hogy nyámnyám! Azt a keserves mindenit...

- Hát akkor intézze el maga! Én nem tudok mihez kezdeni vele.

- Elõször is, méltóztassék megõrizni a nyugalmát, azt a keserves...

- Ne ordítson! Megõrültek? Most maga is ordít? Együtt bömbölnek?

- De igenis, ordítok! Azt ordítom, hogy ne tessék lármát csapni, hogy ez nem nevelés, ez gyerekgyilkosság, hogy így nem lehet elintézni a dolgot, a gyereknek semmi se árt jobban, mint ha indulatkitörést lát és veszekedést - az egyetlen dolog, ami a gyerekre hat, a nyugalom, azt a keserves...

- Higgadtság?! kérem! Hát üsse agyon, ha maga higgadt! - én nem bírok vele.

- Elõször is - mirõl van szó?

- Kérdezze meg - ezt... ezt a szörnyeteget! a fiát!

- Meg is kérdezem! Egy hároméves gyerekkel lehet már egész nyugodtan és higgadtan beszélni. Kisfiam... most szépen elhallgatsz!!... értetted?... most szépen elhallgatsz!!... értetted?... abbahagyod az üvöltést, kisfiam, szépen, ugye, édes kis fiam, szépen abbahagyod az üvöltést, és idefigyelsz apukádra - ugye? és szépen, okosan és értelmesen elmondod, hogy miért üvöltsz, édes kisfiam... értetted?!... most abbahagyod az üvöltést... édes kisfiam... és szépen... ugye... nyugodtan... ilyen nyugodtan... ugye... ahogy apukád... ugye... beszél veled... abbahagyod... abbahagyod... abbahagyod... hagyod abba?

- Jézusmária, ne rázza ilyen rémesen, hiszen megfullad! elkékül!

- Hát akkor én nem tudom! Mit akar tulajdonképpen?

- A harmadik csokoládészivart!"

 

(részlet)

Megosztás
690 Ft
kosárba

Szerző további digitális könyvei

bővebben »

Legújabb ajánlatok

AJÁNLATAINK

Kossuth Kiadó