Beleolvasok

Hamlet

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenrõl beszélni, szerzõjének fõmûve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi mûalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált mûveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsõségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet õsgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív fõhõsét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia képviselõjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetõség ellenére Shakespeare talán legnépszerûbb mûve: valószínûleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, „filozófiájának” nehezen vagy sehogyse kihüvelyezhetõ volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetõk a legnaívabb befogadó számára is. Általános, leginkább „örök emberi”, alapvetõ emberi viszonyulások, kapcsolatok, érzelmek állnak a mû középpontjában: a fiú-szülõ viszony, az elsõ szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az elsõ szembenézés a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb. Ráadásul éppen a fõhõs, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a mûben, amely egyszerre tekinthetõ példaszerûnek, azonosulásra alkalmasnak és emberi gyengeségekkel, „ellenszenves” tulajdonságokkal felruházottnak. Népszerûsége legfõbb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet „egy igazi mai, huszadik századi” fiatal.

További információk

Formátumok

Ezekkel együtt is megveheted

+

+

2 242 Ft

19 pont