Hamlet

William Shakespeare

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél
egyáltalán ilyenrõl beszélni, szerzõjének fõmûve. Értelmezéseinek,
magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi mûalkotásét,
beleértve az olyan állandóan kommentált mûveket is, mint Dante Isteni
színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsõségesebb
álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet õsgonosznak, a
halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív fõhõsét pedig
Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még
alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a
tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia
képviselõjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen
értelmezhetõség ellenére Shakespeare talán legnépszerûbb mûve:
valószínûleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, „filozófiájának” nehezen vagy sehogyse kihüvelyezhetõ volta ellenére
mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal
ragadók, áttekinthetõk a legnaívabb befogadó számára is. Általános,
leginkább „örök emberi”, alapvetõ emberi viszonyulások, kapcsolatok,
érzelmek állnak a mû középpontjában: a fiú-szülõ viszony, az elsõ
szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az elsõ szembenézés
a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb.
Ráadásul éppen a fõhõs, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a mûben,
amely egyszerre tekinthetõ példaszerûnek, azonosulásra alkalmasnak és
emberi gyengeségekkel, „ellenszenves” tulajdonságokkal felruházottnak.
Népszerûsége legfõbb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet „egy igazi mai, huszadik századi” fiatal.
Megosztás
380 Ft
kosárba

Szerző további digitális könyvei

bővebben »

Legújabb ajánlatok

Fapadoskonyv.hu Kiadó