Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak, Hajad selymével kösd le a párod! Források mentén nimfák kacagnak - Hinár karokkal rája tapadnak… S ha soká késel, majd nem találod. Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas, Bontsd le hajad, míg hullámos ében. Irígy vénekre csak sose hallgass! Majd jön a bánat, a rút, unalmas, Majd jön a bánat még idejében. A szerelemben nincsenek évek, A szerelemben csak csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelembõl mindent odadnak.