Egy az Isten

Jókai Mór

„Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet 
visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok 
fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg 
a csatatéren.

 
– Hadd jöjjenek! – szólt a parancsnok. – Tízszeres erõvel is megküzdünk 
itten. Visszaverjük õket, míg saját csapataink utánunk  érkeznek! 
Tüzet, fiúk!

 
Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra

minden katona lábhoz eresztette a fegyvert. 

– Mi ez? – szólt elbámulva a parancsnok. 

Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt 
mondta:

 – Egy az Isten!


S arra társai mind azt tették, és azt mondták:

– Egy az Isten!

– De hát mit jelent ez?

– Az Isten, aki megtiltotta az emberölést.

– De ti katonák vagytok, csatatéren álltok!

– Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni, 
de embert ölni nem.

– De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket.

– Azt õ teheti.

A parancsnok fenyegetõzött, sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre 
azt felelték neki, hogy »Egy az Isten!« Parancsolni lehet, hogy 
lõjenek, de csak lõporveszteség lesz, õk a levegõbe fognak lõni. »Egy az 
Isten!« És senki sem tett egy lövést is a közeledõ ellenségre…”
Megosztás
380 Ft
kosárba

Szerző további digitális könyvei

bővebben »

Legújabb ajánlatok

Fapadoskonyv.hu Kiadó