Az élet komédiásai

Jókai Mór

„– Most jövök én! – e szóval csapott kardmarkolatára Falbenheim Hugó
vezérõrnagy, a szent liga stratégiai lumene, midõn ki lett betûzve a „megnyert”
sürgöny titka. Most azután hallgassanak el a deklamáló urak, a
firkászok dugják a tollaikat a füleik mellé, most a kard fog vezényelni.
– Csak lassan a testtel! – mondta neki Nornenstein Octavian. – Nem kell
azt a kardot még zörgetni. Si vis bellum, para pacem. Nekünk a nagy hadvezér,
Józsue jelszavára van szükségünk: állj meg nap! amíg államférfiaink
pénzt tudnak szerezni a háborúhoz. Mert pénzzel járják a vásárt. Addig
minden diplomatának esküdni kell mennyre-földre, hogy a béke örök
idõkre biztosítva van, hogy a kormányok között a legbensõbb egyetértés
uralkodik, avégett, hogy a börze gyanútlanul fogadja a hasznos beruházásokra
contrahált kölcsönt. Mert ha elõre kikiáltjuk, hogy hadi felszerelésre
s hadseregmozgósításra kell a pénz, olyan pánikot indítunk meg,
hogy mikor senki sem kerget, akkor is szaladunk, s ahol nem lõnek, ott is
elesünk. Azért nekünk nagyon a haditervünkbe illik, hogy azok, akiké a
szó és a toll, még jó darabig beszéljenek és írjanak arról, hogy – õk vezetik
a világtörténetet. Historice nekik kell a felszínen maradni. Párizsban hadd
játsszák a kibékítõ, az engesztelõ, a komolyan intõ szerepet, Berlinben esküdjenek
a változhatatlan jó barátságra. Mi pedig azalatt cselekedjünk.
Õk arra valók, hogy tagadják el, amit mi teszünk, mi pedig, hogy tegyük
meg, amit õk eltagadnak…”
Megosztás
380 Ft helyett
190 Ft
kosárba
50%

Szerző további digitális könyvei

bővebben »

Legújabb ajánlatok

AJÁNLATAINK

Fapadoskonyv.hu Kiadó